Talajvizsgálatok Az egyes talajvizsgálatok célja és alkalmazása Vizsgálat neve Vizsgálat célja, alkalmazása Bővített talajvizsgálati csomag: pH (KCl), humusz, mész, kötöttség, só, NO3-N, felvehető P2O5, K2O, Na, Mg, Zn, Mn, Cu, SO4-S. Agrár-környezetgazdálkodási (AKG) célprogramokhoz kötelező talajvizsgálat! Alkalmas egyszerű NPK tápanyag-gazdálkodási tervek elkészítéséhez. Jellemzi a felvehető tápanyag-tartalmat és a tápanyagok felvehetőségét befolyásoló legfontosabb fizikai és kémiai talajtulajdonságokat. Kationcsere kapacitás: báziscsere (Ca, Mg, Na, K) + potenciális savanyúság (Al, Mn, H) A talajok víz- és tápanyag-megtartó képességét jellemezi. Információt nyújt a savanyú talajok mészigényének kiszámításához és a talajjavításra legalkalmasabb anyagok kiválasztásához, a kálium és magnéziumtrágyázás szükségességének és arányának meghatározásához. Labilis és agyagásványokhoz kapcsolódó szerves széntartalom A talajművelési rendszer következtében kialakult szervesanyag-forgalmat jellemzi: humuszgyarapító vagy -degradáló az adott technológia? A talajegészség egyik legjobb indikátora, amely az általános biológiai aktivitást is tükrözi. Amino-Nitrogén A növények ásványi nitrogént vesznek fel, amennyiben az bőségesen rendelkezésre áll a talajoldatban. Kevesen tudják, hogy szűkösebb N-műtrágyázás mellett a növények kialakítják a stratégiáikat arra is, hogy ún. amino-nitrogén csoportokat is hasznosítani tudjanak. Talajtípustól és talajegészségtől függően nagyon különböző az amino-nitrogén mennyisége, amelyhez a növények hozzáférhetnek a gyökérzónából. Ennek meghatározása azért fontos, mert meghatározza a műtrágyareakciókat és a termésbiztonságot is. Összes szerves és szervetlen foszfor A hagyományos talajvizsgálatokban a potenciálisan felvehető szervetlen (ásványi) foszfortartalmat mérik. Az összes szerves és szervetlen foszfor meghatározása a talajban meglévő tartalékokra világít rá. Különösen a szerves foszfor az, amelyre a növények támaszkodhatnak, hiszen képesek olyan enzimeket kibocsátani, amelyek a szerves foszfor feltáródását segítik elő. Talajszerkezet vízállósága, stabilitása (aggregátumstabilitás) A talajok vízbefogadó, vízraktározó képességét, valamint potenciális levegőkapacitását jellemzi. Sokkal pontosabban jellemzi a talajok fizikai funkcióit, mint a penetrométer vagy az Arany-féle kötöttségi szám. A jó aggregátum stabilitás egyben javuló biológiai aktivitást is jelez. Tápanyag-mobilizáló (P-, Zn-, K-mobilizálók, cellulózbontók) és nitrogénkötő mikroorganizmusok A mikrobiális aktivitás funkcionális vizsgálata arról tájékoztat minket, hogy a növények milyen segítséget kaphatnak a talajok tápanyag-tartalékaihoz való hozzáféréshez. Választ kaphatunk arra, hogy szükséges-e kívülről bevinni ezeket a mikrobákat oltóanyagok formájában. Összes csíraszám és talajlégzés Az általános mikrobiális aktivitást jellemzi. Mennyiségük függ a szervesanyag-tartalomtól, a talaj szerkezetétől és a talajban élő mikroorganizmusok aktivitásától. Amennyiben a patogén gombák túlzott jelenléte nem torzítja a mérést, ezek is kiváló indikátorai a talajegészségnek. Gyökérkolonizáció (mikorrhiza) A növények és a mikorrhiza gombák közötti szimbiózis (mutualizmus) jelenlétére és minőségére utaló vizsgálat. Ez a szimbiózis különösen fontos stratégiája a növényeknek, hiszen számos tápanyag (pl. az ásványi foszfor) nagyon nehezen mozog a talajban, és azokhoz a növényi gyökerek csak korlátozottan tudnának hozzáférni. A mikorrhiza gombák hifa hálózata a gyökerek víz- és tápanyag-felvevő felületét sokszorosára képesek növelni. A talajegészség és végeredményben a talajok termékenysége jól megválasztott indikátorokkal és módszerekkel mérhető. A talajok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak komplex összefüggéseit kell megismerni ahhoz, hogy jellemezni tudjuk a talajok funkcióit, termékenységének korlátozó tényezőit.