Mit jelent a talajegészség és a regeneratív gazdálkodás?

A legelfogadottabb tudományos definíció szerint a talajegészség a talaj azon képességét jelenti, hogy élő ökoszisztémaként működik, amely fenntartja a növényeket, állatokat és az embereket, és támogatja az ökoszisztéma szolgáltatásokat, beleértve a mezőgazdasági termelést is. A talajegészség végeredményben a talajhasználat és agrotechnika közép- és hosszútávú következménye, és részben független a talajföldrajzi adottságoktól. A jó talajföldrajzi adottságok mellett gyakran nagyon rossz talajegészséget és alacsony termésbiztonságot tapasztalunk, és fordítva, a rosszabb talajföldrajzi adottságokon is előfordulnak jó gazdálkodási gyakorlatok, amelyek eredményeképpen jó szerkezetű és biológiailag aktívabb talajok jönnek létre. A talajegészség vizsgálata a növénytermesztési technológia fenntarthatóságának értékelését segíti.

A regeneratív gazdálkodás számunkra azt jelenti, hogy olyan termesztési technológát alkalmazunk hosszabb távon, melynek eredményeként egyre inkább helyreállítjuk a talajok ökoszisztéma funkcióit, vagyis növeljük a talajegészséget. Ennek eszköze lehet például a köztes kultúrák vagy alávetett növények termesztése, az agrárerdészet, az évelő növények beillesztése a vetésforgóba, a csökkentett talajművelés (min till) valamely formája vagy a talajművelés teljes elhagyása (no till vagy direktvetés). Gyakran csak évek múlva derül ki, egy-egy extrémebb időjárási esemény hatására, hogy milyen irányba tart a termőtalaj: regenerálódik vagy tovább degradálódik? Nem szeretjük az ilyen meglepetéseket…

A regeneratív gazdálkodást sokat a talaj humusztartalmának növelése alapján értékelik. Tudni kell azonban, hogy bizonyos talajokon az átállás éveiben nem biztos, hogy a humusztartalom lesz a legelőször mérhető változás. Gyakran sokkal érzékenyebb indikátorokkal lehet csak kimutatni, hogy mely technológia milyen szintű változásokat indít el a talajokban. Adott esetben viszonylag szerényebb mértékű humusztartalom növekedés is eredményezhet látványos javulást a termésbiztonságban. A talajegészség legjobb indikátorai véleményünk szerint a következők:

- a talajszerkezet vízállósága, stabilitása,

- a tápanyag-mobilizáló mikroorganizmusok aktivitása,

- a növény-mikroba-talaj kapcsolatrendszer létrejötte,

- a talajok szénmegkötése, stabil humusz és könnyen bomló szervesanyag-tartalma.

A regeneratív (vagy legalábbis talajkímélőbb) gazdálkodás felé vezető út igencsak rögös, még akkor is, ha számos lehetőség létezik az anyagi ösztönzésre a szén-dioxid kvótákkal történő kereskedés révén. Cégünk nem foglalkozik tanúsítványokkal, CO₂-kvótákkal, és nem kötelezünk senkit semmilyen előíráscsomag betartására. Azokban a kérdésekben szeretnénk szakmai segítséget nyújtani, amelyek a gazdákat foglalkoztatják a technolóigaváltás kapcsán:

- A különböző szintű talajmegújító technológiák közül melyek a reálisan megvalósítható opciók jelenleg? Később milyen lépéseket kell tennünk a talaj regenerálása érdekében?

- Hogyan lehet valamelyest felkészülni az átállás időszakában bekövetkező terméskiesésre, vagy az új technológia tápanyag-gazdálkodási sajátosságaira?

- A megváltozott talajszerkezet, talajbiológiai aktivitás és humusztartalom milyen előnyökkel fog járni a jelenlegi hagyományos technológiához képest?

- Milyen eredményeket értünk el eddig az adott technológiával, és jó irányba haladunk-e?

Ha bizonytalan a döntéseinek talajtani következményeit illetően, keressen minket bizalommal.