Ma már a precíziós technikák elterjedése révén bármilyen helyspecifikus műtrágyázás megvalósítható, ezáltal a hatóanyagok legoptimálisabb és leggazdaságosabb felhasználása előtt már műszaki akadályok nincsenek. Valójában azonban nagyon kevés talajtani adat áll rendelkezésre, ami alapján racionális N-műtrágyázást lehetne tervezni. A kötelező talajvizsgálatok ehhez nem adnak elegendő információt, így csupán a táblák eltérő terméshozamai alapján lehet a dózisokat meghatározni. Továbbra is kérdés, hogy valójában mennyi a különböző talajtípusok természetes nitrogénszolgáltató képessége, vagyis pontosan honnan is veszik fel a növények azt a nitrogént, ami a kialakult terméshozamokhoz szükséges a kijuttatott műtrágya dózisokon felül? Ez a probléma motivált minket arra, hogy új talajvizsgálati és értékelési módszert dolgozzunk ki a Talajdiagnosztika Kft-nél.

A nitrogén körforgásának legfőbb sajátossága, hogy elsősorban szerves anyagokhoz, a szerves szén-vegyületekhez kapcsolódik. A talajokban ezért főként, akár több mint 99%-ban, szerves formában (mikrobák, növényi maradványok, humusz) fordul elő. Ez az arány még intenzíven N-műtrágyázott körülmények között is igaz, hiszen a talajok összes szerves nitrogéntartalma akár több tonnányit tesz ki hektáronként (talajtípustól függően 1–3 tonna/ha N a felső művelt talajrétegben). A szerves nitrogénből mikrobák ammonifikáló és nitrifikáló tevékenysége által keletkezik a növények számára is felvehető ásványi nitrogén (nitrát, nitrit, ammónium). A légköri (elemi) N₂-t néhány baktériumtörzs képes megkötni, ami szintén az ásványi nitrogént növeli a talajban. A talajvizsgálatok során elsősorban ezeket a szervetlen nitrogénformákat mutatjuk ki, amelyek tehát nagyságrendileg 1%-át teszik ki a talajok összes nitrogéntartalmának.

A talaj ásványi nitrogénformáinak koncentrációja, beleértve a műtrágya hatóanyagokat is, nagyon gyorsan változik, és a nitrogén gyors körforgásának köszönhetően könnyen visszakerülhet a légkörbe denitrifikáció és egyéb kipárolgás útján. A karbamidból bemosó csapadék hiányában akár 30-50%-os hatóanyag-veszteséggel is számolhatunk ammónia kipárolgás formájában. Ismert, hogy a nitrát igen gyorsan kimosódik a talajból, hiszen negatív töltése révén nem kötődik meg a talajkolloidokon. A N-műtrágyák ammónium-tartalma is néhány hét alatt nitrifikálódik, vagyis nitráttá alakul. A bemosódó karbamid hatóanyag néhány nap alatt ammóniummá hidrolizál, ami szintén pár hét alatt nitrifikálódik a talajban. Végül tehát mindenfajta nitrogén hatóanyag hasonló sorsra jut. A nitrátkimosódási veszteség mértéke a csapadékviszonyoktól, a talajok vízáteresztő képességétől és a műtrágyázás intenzitásától függően éves szinten 10-85 kg/ha N. Egyes becslések szerint a termőföldön kijuttatott N-hatóanyagoknak csupán 50-80%-a hasznosul a növénytáplálásban. Ez könnyen elképzelhető, hiszen a talajok természetes nitrifikációja nem mindig van összhangban a növények N-igényével. Gyakran mire a növények elérik a N-felvételük legnagyobb intenzitását, addigra a talajoldat nitrát-tartalma már csökkenő tendenciát mutat a kimosódási és egyéb veszteségek miatt.

Az ásványi nitrogénformák mennyisége tehát a talajban nagyon gyorsan változik. A kötelező talajvizsgálatokban éppen a leggyorsabban változó nitrit és nitrát mennyiségét mérjük (5 évente!), ami csupán egy pillanatnyi állapotot tükröz. Ezért alakult ki az a gyakorlat, hogy a tavaszi fejtárgyázást a talaj kora tavaszi nitráttartalma alapján tervezzük. Minden más időpontban vagy évekkel ezelőtt mért nitráttartalom erre már nem alkalmas. A fentiekből következi, hogy a termesztett növényeink gyakran a talaj szerves N-tartalékaiból szerzik meg a nitrogénigényük akár 50%-át.

A talajok természetes nitrogén-szolgáltató képességét tehát a szerves N-tartalékok, a mikrobiológiai aktivitás és az azokat befolyásoló környezeti tényezők (pl. talaj levegőzöttsége, pH-ja, hőmérséklete) határozzák meg. Emiatt fontos, hogy milyen talajművelési módot alkalmazunk, használunk-e és milyen fajösszetételű takarónövény keverékeket, vagy mennyi szármaradványt forgatunk vissza a talajba. És nem utolsósorban: több ismerettel kell rendelkeznünk a legkönnyebben hozzáférhető szerves nitrogénformák mennyiségéről.

Magyarországon és hasonló kontinentális klímával rendelkező térségekben a talajok természetes nitrogénszolgálató képességét a humusztartalomból becsülik különböző mineralizációs modellek segítségével. A hipotézis az, hogy minél több szervesanyag-tartalmat mérünk a talajokban, annál nagyobb a potenciálisan mineralizálódó nitrogén benne. Amit humusztartalomként mérünk az akkreditált laborokban, az tulajdonképpen összes szerves anyag, amiben benne van a még el nem bomlott szármaradványtól kezdve a stabil humuszanyagok mennyisége is. Az eredményt nagyban befolyásolja például, hogy milyen kultúrnövény betakarítása után, mennyi idő elteltével vettük a mintákat. A szervesanyag-tartalom ezért nem mindig korrelál a tényleges nitrogénszolgáltató képességgel.

Tapasztalataink szerint sokkal egzaktabb információt kapunk a talajok potenciálisan hozzáférhető nitrogénformáiról, ha közvetlenül az ún. amino-nitrogén formákat mérjük. Az ún. könnyen mineralizálódó szerves nitrogén körülbelül 10-40%-át teszi ki a talaj teljes szerves nitrogéntartalékának. Az időjárástól és a talajok fizikai féleségétől függően ebből a készletből fognak táplálkozni a termesztett növényeink, különösen akkor, ha a teljes nitrogén-igényükhöz képest kevesebb műtrágyát kapnak. Persze az időjárás hatását így sem kalkulálhatjuk előre, de hisszük, hogy néhány kiegészítő talajvizsgálati módszerrel megalapozottabb döntést lehet hozni a tápanyag-gazdálkodásban. Az amino-Nitrogén vizsgálatával a talajok mikrobiológiai aktivitása és termékenysége is jellemezhető egyúttal, így a műtrágya reakciókról és hasznosulásról sokkal megbízhatóbb információt kapunk.​

Talajdiagnosztika Mérnöki Kft.