A Magyarországon publikált, tudományos alapokon nyugvó műtrágyaszámítási módszerek közös jellemvonása a mérlegelv, miszerint a visszapótlandó tápelemek mennyisége a termesztett növény által kivont tápelemek mennyiségének és a talaj tápanyag-ellátottságának figyelembevételével becsülhető. A termőhelyre jellemző tápanyag-ellátottságot talajvizsgálati eredmények alapján határozzuk meg, oly módon, hogy a kémiai módszerekkel kapott eredményeket szükségszerűen kalibrálják szabadföldi kísérletekben. Az országos műtrágyázási tartamkísérletekben (1960-2000-es évek eleje) végezték el a talajvizsgálati eredmények tényleges kalibrációját a fontosabb szántóföldi növényekre néhány NPK kombinációban. Sajnos ezeknek a tartamkísérleteknek gyakorlatilag vége szakadt, holott a megváltozott műszaki és biológiai lehetőségek, a mai talajminőség és klimatikus viszonyok között nagyon nagy szükség lenne rájuk ma is.

A tudományos alapokon nyugvó szaktanácsadási módszerek (MÉM-NAK, ProPlanta) közötti leglényegesebb különbség, hogy gyengébb tápelem-ellátottság mellett egy gyorsabb vagy egy lassabb, szakaszosabb foszfor és kálium feltöltő trágyázásra törekszik. A szaktanácsadói szférában használt újabb szoftverek pontos algoritmusa nem publikált, de alapelveiket és talajvizsgálati módszereiket tekintve nem különböznek, jelentősen támaszkodnak a korábbi, tudományos alapokon nyugvó módszerekre. A javasolt nitrogén dózisok szintjét pedig a gazdaságosság és nitrátrendeletek határozzák meg. Az NPK hatóanyag számításokra jellemző, hogy egymástól függetlenül és a talajok mikroelem-ellátottságának fiegyelembevétele nélkül javasolnak egy-egy tápelem-dózist. A szaktanácsadónak komoly tudással kell rendelkeznie ahhoz, hogy az automatikus makroelem-számítási eredményeket a tábla adottságai alapján korrigálja, és valóban kiegyensúlyozott növénytáplálást tervezzen. A termést gyakran nem az NPK, hanem egyéb mezo- és mikroelemek hiánya, vagy nem megfelelő aránya limitálja, és erről sokszor tudomást sem veszünk.

A hagyományos műtrágyázási gyakorlatban sokszor teljesen hibásan gondolkodunk a tábla tápelem-forgalmáról. A növénytermesztéssel nem csupán a nitrogént, foszfort és káliumot visszük el a termőterületről, hanem jelentős mennyiségű bázisokat (kalcium, magnézium) és további mikroelemeket is. Emellett a talajműveléssel, valamint a betakarított mellékterméssel rengeteg szenet vesztünk az üvegháztatást okozó CO₂ (talajlégzés) formájában. A termőföldről hiányzó elemeket megtaláljuk az élelmiszeripari hulladékokban, melléktermékekben, a szennyvíztisztító telepeken, az óceánokban és tengerekben. Ha mindezeket nem pótoljuk, vagy nem tudunk szerves melléktermékeket visszaforgatni a talajba, előbb-utóbb a ráfordítások növelésével sem leszünk képesek a jelenlegi terméshozamokat fenntartani, nemhogy azokat fokozni.

A talajok kémiai tulajdonságaira és elemarányaira tehát nagyobb gondot kellene fordítani. A műtrágyák (pl. ammónium, kálium hatóanyagok) jelentős fiziológiai savanyító hatással bírnak mind a növényi tápelem-felvétel, mind pedig a lekötődés vagy a nitrifikáció révén. Bármi történik is a műtrágyákkal a talajban, végül mindig savak keletkeznek, és a terméssel levisszük a tábláról a növények által felvett bázisok legnagyobb részét. Az erős savasság (5,5 pH-KCl érték alatt) következtében több tápelem, különösen a foszfor és molibdén oldhatósága csökken, más tápelemek felvételében pedig a mikrobiológiai aktivitás csökkenése és a szerkezetromlás révén keletkezhetnek zavarok. A talajsavanyúság lúgos hatású talajjavító ásványi nyersanyagokkal és melléktermékekkel közömbösíthető (hatóanyaguk CaCO₃, CaMg(CO₃)_2, CaO). Azok a műtrágyák, amelyek tartalmaznak meszet, a savanyító hatást csak részben tudják közömbösíteni. Az erős talajsavanyúság megszüntetése és a felvehető Ca és Mg önmagában is lehet termésnövelő hatású, még akkor is, ha azt gazdasági okok miatt az egyéb műtrágya felhasználás rovására tesszük. A talajjavító meszezést is tápelem-visszapótlásnak kellene tekintenünk, ami fajlagosan jóval olcsóbb, mint az NPK műtrágya hatóanyagok többsége.

A talajerő-gazdálkodásnak tehát nem abban kell kimerülnie, hogy különböző szoftverek segítségével kiszámítjuk a gazdaságosnak vélt NPK hatóanyagok mennyiségét. Az egyes tápelemek terméshozamra gyakorolt hatását egymással és a talajtulajdonságokkal összefüggésben lehet értelmezni. A talajra úgy kellene tekintenünk, mint egy élő rendszerre, amelyben a megfelelő inputanyagokkal nem csak a növénytáplálást, hanem a talajbiológiai folyamatokat is segítenünk kell. A talajok bizonyos tulajdonságai meghatározott keretek között javíthatók, de ehhez meg kell ismerni a benne zajló folyamatokat.

JK

Eredeti megjelenés: Értékálló Aranykorona, 2019. október